Visszaszámolás 2.
2013 szeptember 27. | Szerző: Gekko
Amikor reggel felébredtem, nem nagyon akarodzod kikellni az ágyból, leginkább nem vágytam másra csak hogy ezt a napot valahogy túl éljem…azért ez elég rossz érzés, hogy így kell felkkelni ezzel a gondolattal. Nem ez a kedvenc péntek reggeli gondolatom. De ez van. Kicsattogtam a konyhába, ittam egy kávét. Hm. Kávé. Hetek óta nem ittam úgy hogy nem volt hányingerem tőle. Észre se vettem, hogy iszom, rutin visszatért. Amikor meg volt a reggeli cigi kávé combo szeánsz a teraszon, a nappaliba lépve az agyam az órára irányította a szemem, amit hát..majdnem fél 9 muatott. Upppszii..szóval kurvára késésben vagyok. Fogmosás, zuhagy egyben, mosás időzítés 12 óra múlvára, kapkodás, futás az idő mellet. Lomhán. Amikor majdnem átestem a dobozokon a konyhában újra belém hasított az érzés…a hétvégén összekell pakolnom, tényleg. A lábam a nappaliba vitt és konstatáltam, hgoy kurva nagy kupi van a lakásban..így nem lehet pakolni. És igen emgint megpróbálok időt húzni..de miért? Én akarok elmenni. De akkor miért nem pakolok már? A terv meg van, mit mibe, hogy, stb. De a terv csak a fejemben létezik. A megvalosításhoz való eszközök egy része persze még hiányzik, de az kb egy széles ragsztó és egy erős kukászsák csomag megvásárlása helyre billentené ezt a mérleget is. A lényeg, hogy a hétvégén muszáj lesz.
Barátok eszméletlenek,haverok a partira, péntek esti nyüzsgés a brooklynban,lindy hop-swing-salsa, édes pezsgés, Balaton télen-nyáron, koktél nem fel rázva keverve, lasagne jól megpirítva, kávé cukorral, kiállítások az expon, Gasztro fesztiválok, sültkumpiiiii dupla sóval, koviubi,reggel piac, első hó, éjfélkor koccintás (nem csak szilveszterkor), fehér liliom lila vázában, sütés-főzés a barátoknak, öröm könnyek, veszekedés után kibékülés, elindulás a valahova, tervezni-szervezni- véghez vinni….és még sok más,ami fontos: Otthon tengerparton tejszínes patron eperillat a zöldségesnél ebéd a zöldségből mosoly a zöldségestől virágok fák zöld tavasz egy hópehely egy pizza színek fények zene naplemente egy csók látni, ahogy felkel a nap a hold a csillagok érezni hogy fontos vagyok hullócsillag alatt kívánni valami nagyot a felhőket bámulni a felhők felet repülni hallgatni a tenger zúgását csokipuding eperrel tejszínhabbal a nyári eső illata órákon át hintázni utazni világot látni amikor a szállodaszobából látni a Sacré Coeur csúcsát vele lenni nevetni önfeledten kacagni naphosszat sétálni barátokkal találkozni pezsgő bor pálinka fodros-bodros kisszoknya az utolsó vizsga a tudat hogy megcsináltad egy unalmas napon szivárványt látni egy sündisznó a telkeden egy szentjánosbogár ősidők óta ismerni egymást hamburger a balatoni strandon frissen mosott ágyneműbe bújni érezni a bőre illatát a várva várt mosolyjel a terhességi teszten az elsuhanó vonat ablakainak fénye az éjszakában örömet okozni somlói galuska jegeskávé fagyival a kedves ölelése a család amikor mindenki együtt van a mozi varázsa a színház szépsége táncolni reggelig egy este a Margit-szigeten a fények a Dunán a part a házak a kivilágított Lánchíd Buda és Pest egy szabadnap addig alhatsz ameddig akarsz felhangosítani a rádiót és hangosan énekelni amikor eléred az utolsó metrót más boldogságának örülni minden nap újra és újra rácsodálkozni a világra szeretni hinni a csodában a boldogságban magadban…
Nőlj fel, barátom!
2013 szeptember 27. | Szerző: Gekko
Azt mondja komoly lett..komoly dolgokra vágyik..hm..nem tudom elhinni. Mármint az igen hogy vágyik rá, de azt hogy meg is tudja valósítani. Nem, azt nem hiszem el. Miért? Miért ítélkezem felette? Nem kifejezetten itélkezés ez csak ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy ahogy most illetve bizonyos szituációkban viselkedik, beszél, cselekszik, mozdulataiból leszűrhető, hogy megragadt a vágyakozásnál. Vannak szintek, munkában, magánéletben is amit ha nem tudsz meglépni, ne várd hogy felajánlják az álom melót, vagy melléd áll a zebránál egy ember és megfogja kezed és együtt sétáltok tovább. Egyszerűen, változni kell, fejlődni. Mindentéren. Egy ideig jó és sok esetben még előre is visza ha mókás vagy, kedves, vicces, barátságos, esetlen, de aztán lepereg a homokórája ennek az időszaknak is és komolyodni kell. Nem lehet elviccelni mindent, nem lehet mindig nevetni, vagy arcokat vágni, belevágni mások mondatába, minden vélemyént kimondani sem szabad. Tudni kell mikor vagy felesleges személy egy beszélgetésben, vagy mikor kell abba hagyni a beszédet és átengedni a másiknak is szót. Nem lehet mindig játszani, vannak helyek, események, helyzetek amikor nem lehetsz gyerek. Fel kell nőni a feladatokhoz, egy munkához, egy kapcsolathoz. Muszáj. Ez az élet rendje.
Nem ölelhetsz meg bárkit bármikor, nem illetheted olyan jelzőkkel akkor amikor egy olyan szituáció, hely alapja a találkozásnak amikor nem illik oda. Nem lehetsz gyerek. Nőlj fel az istenért. Lehet ha nem így viselkednél, komolyabban vennének és a te életed is megváltozna. Olyan irányba amit szeretnél, ami után vágysz.
Ahhoz, hogy lazán lehessen viselkedni, munkahelyen, társaságban bárhol, el kell jutni arra szintre hogy előbb komolyan vegyenek. Addig amíg csak egy játékos gyereket mutatsz, aki kedves, aranyos, vicces..nem fognak komolyan venni.
A ruha teszi az embert…sajnos ez igaz. Nem kell lecserélni a ruhatárad, csak úgy kell válogatni belőle, hogy az alkalomhoz megfelelő legyen. Nem veheted fel állandóan a kinyúlt nyakú polódat minden nap.
Néha be kell fogni! Még ha nehéz is.
Annyi minden van még…remélem hogy lesz egyszer lehetőségünk úgy beszélni, hogy nem sértődsz majd meg amikor erről beszélek neked.
Nem megváltoztatni akarlak..csak útat mutatni a vágyaid megvalósításához.
Nem kérek bocsánat ezért a bejegyzésért…nem…az igazságért nem kérek elnézést.
Oldal ajánlása emailben
X