“Én egykor feküdtem le, és még fél háromkor sem jött álom a szememre.
Nem maradtak már szavak… mindent elmondtunk. Miután szeretkeztünk, tudtam, hogy vége. Szerettem én valaha is õszintén Biget, vagy csak a gyötrelem ejtett rabul? Az a rendkívüli fájdalom, hogy veszettül vágyom valakire, aki abszolút elérhetetlen?
– Hé! Te meg mit csinálsz ott?
– Menj Párizsba! Nem megyek veled. Ne játsszuk meg azt, ami nincs. Semmi baj.
-Bújj már ide!
Oda akartam bújni hozzá, de úgy éreztem, mintha a székhez kötöztek volna, volt valami, ami visszatartott, tudván, hogy túl messzire mentem, és elértem a végsõ határt…
Ezzel a lendülettel elszakítottam magam Bigtõl… Szabad lettem… de nem volt benne semmi lélekemelõ….”
Barátok eszméletlenek,haverok a partira, péntek esti nyüzsgés a brooklynban,lindy hop-swing-salsa, édes pezsgés, Balaton télen-nyáron, koktél nem fel rázva keverve, lasagne jól megpirítva, kávé cukorral, kiállítások az expon, Gasztro fesztiválok, sültkumpiiiii dupla sóval, koviubi,reggel piac, első hó, éjfélkor koccintás (nem csak szilveszterkor), fehér liliom lila vázában, sütés-főzés a barátoknak, öröm könnyek, veszekedés után kibékülés, elindulás a valahova, tervezni-szervezni- véghez vinni….és még sok más,ami fontos: Otthon tengerparton tejszínes patron eperillat a zöldségesnél ebéd a zöldségből mosoly a zöldségestől virágok fák zöld tavasz egy hópehely egy pizza színek fények zene naplemente egy csók látni, ahogy felkel a nap a hold a csillagok érezni hogy fontos vagyok hullócsillag alatt kívánni valami nagyot a felhőket bámulni a felhők felet repülni hallgatni a tenger zúgását csokipuding eperrel tejszínhabbal a nyári eső illata órákon át hintázni utazni világot látni amikor a szállodaszobából látni a Sacré Coeur csúcsát vele lenni nevetni önfeledten kacagni naphosszat sétálni barátokkal találkozni pezsgő bor pálinka fodros-bodros kisszoknya az utolsó vizsga a tudat hogy megcsináltad egy unalmas napon szivárványt látni egy sündisznó a telkeden egy szentjánosbogár ősidők óta ismerni egymást hamburger a balatoni strandon frissen mosott ágyneműbe bújni érezni a bőre illatát a várva várt mosolyjel a terhességi teszten az elsuhanó vonat ablakainak fénye az éjszakában örömet okozni somlói galuska jegeskávé fagyival a kedves ölelése a család amikor mindenki együtt van a mozi varázsa a színház szépsége táncolni reggelig egy este a Margit-szigeten a fények a Dunán a part a házak a kivilágított Lánchíd Buda és Pest egy szabadnap addig alhatsz ameddig akarsz felhangosítani a rádiót és hangosan énekelni amikor eléred az utolsó metrót más boldogságának örülni minden nap újra és újra rácsodálkozni a világra szeretni hinni a csodában a boldogságban magadban…
Így is lehet…miért nem így????????????
2013 szeptember 13. | Szerző: Gekko
http://www.youtube.com/watch?v=Lw–89FqrM4
“Én egykor feküdtem le, és még fél háromkor sem jött álom a szememre.
Nem maradtak már szavak… mindent elmondtunk. Miután szeretkeztünk, tudtam, hogy vége. Szerettem én valaha is õszintén Biget, vagy csak a gyötrelem ejtett rabul? Az a rendkívüli fájdalom, hogy veszettül vágyom valakire, aki abszolút elérhetetlen?
– Hé! Te meg mit csinálsz ott?
– Menj Párizsba! Nem megyek veled. Ne játsszuk meg azt, ami nincs. Semmi baj.
-Bújj már ide!
Oda akartam bújni hozzá, de úgy éreztem, mintha a székhez kötöztek volna, volt valami, ami visszatartott, tudván, hogy túl messzire mentem, és elértem a végsõ határt…
Ezzel a lendülettel elszakítottam magam Bigtõl… Szabad lettem… de nem volt benne semmi lélekemelõ….”
Oldal ajánlása emailben
X