Mikor kezdek pakolni…valóban ..nem csak úgy mint egyik nap, hogy a dobozokat összehánytam egy halomba ..teleraktam 2 dobozt könyvel és megálltam mert túl fájdalmas volt?!
Ez egy igazán kiváló kérdés. Mivel eredetileg úgy volt hogy a héten költözöm.. majd hétfőn kiderült, hogy áá mégseee…csak jövő héten, úgy érzem mit kell ittt sieeeetniiiiii kérem! Majd!
A vicc, hogy én nem ilyen vagyok. Amikor utazok, nyaralok, vagy az első két költözésemkor is.. . 1 héttel előtte min. össze volt pakolva, tudtam pontosan mit viszek, stb. Minden pipecen becsomizva, terv készítve, mi milyen dobozba kerül, külön a konyha, külön a háló, külön a nappaliba való cuccok. Egy szó mint száz, elvesztem a két világ között…valahol fél úton ragadtam. Leszálltam a vonatról egy ismeretlen állomáson. A kijelzőn nincs érkező vonat, nincs induló. Sötét és egy fény csík fut rajta. A kaller eltűnt amikor leszálltam, vagy le se szállt nem tudom. A képzeletbeli állomás nem áll másból mint egy 1 méter széles kb 20 méter hosszú beton csíkból, egy magasba nyúló oszlopból aminek a csúcsán egy széles kijelző lenne hivatott értesíteni a vonatra várakozókat arról, hogy mikor jön illetve indul a következő vonat. Nincs pénztár, váróterem, pad, semmi, csak egy sín van, körbe fák, bokrok..és köd, sűrű köd, csak az „állomás” területét látni rendesen, azt is a kijelző fényének köszönhetem. Nincs csomag nálam, semmi, csak én vagyok, egy fekete szövetkabátban magenta színű magasarkúban ..fura ..egyik sincs a gardróbomba. Várok..várok..magamra. Hogy megérkezzek a vonattal,meleg párás füsttel, fék csikorgatva, a dudát nyomva, megálljak kiintegessek a mozdonyból magamnak. Felszállnék, előre engedném a későbbi idős önmagam az első kocsiba, tovább mennék keresnék egy üres fülkét, beülnék ..lassan elindulnánk, kinéznék az ablakból, halkan elköszönnék az állomástól.
Pár perc múlva megjelenne kalauz én és elkérné a jegyem, ráfirkálná, hogy „most már mehet” megbillentené a kalapját, „viszlát”. Visszafordulnék az ablak felé és utaznék tovább…
Barátok eszméletlenek,haverok a partira, péntek esti nyüzsgés a brooklynban,lindy hop-swing-salsa, édes pezsgés, Balaton télen-nyáron, koktél nem fel rázva keverve, lasagne jól megpirítva, kávé cukorral, kiállítások az expon, Gasztro fesztiválok, sültkumpiiiii dupla sóval, koviubi,reggel piac, első hó, éjfélkor koccintás (nem csak szilveszterkor), fehér liliom lila vázában, sütés-főzés a barátoknak, öröm könnyek, veszekedés után kibékülés, elindulás a valahova, tervezni-szervezni- véghez vinni….és még sok más,ami fontos: Otthon tengerparton tejszínes patron eperillat a zöldségesnél ebéd a zöldségből mosoly a zöldségestől virágok fák zöld tavasz egy hópehely egy pizza színek fények zene naplemente egy csók látni, ahogy felkel a nap a hold a csillagok érezni hogy fontos vagyok hullócsillag alatt kívánni valami nagyot a felhőket bámulni a felhők felet repülni hallgatni a tenger zúgását csokipuding eperrel tejszínhabbal a nyári eső illata órákon át hintázni utazni világot látni amikor a szállodaszobából látni a Sacré Coeur csúcsát vele lenni nevetni önfeledten kacagni naphosszat sétálni barátokkal találkozni pezsgő bor pálinka fodros-bodros kisszoknya az utolsó vizsga a tudat hogy megcsináltad egy unalmas napon szivárványt látni egy sündisznó a telkeden egy szentjánosbogár ősidők óta ismerni egymást hamburger a balatoni strandon frissen mosott ágyneműbe bújni érezni a bőre illatát a várva várt mosolyjel a terhességi teszten az elsuhanó vonat ablakainak fénye az éjszakában örömet okozni somlói galuska jegeskávé fagyival a kedves ölelése a család amikor mindenki együtt van a mozi varázsa a színház szépsége táncolni reggelig egy este a Margit-szigeten a fények a Dunán a part a házak a kivilágított Lánchíd Buda és Pest egy szabadnap addig alhatsz ameddig akarsz felhangosítani a rádiót és hangosan énekelni amikor eléred az utolsó metrót más boldogságának örülni minden nap újra és újra rácsodálkozni a világra szeretni hinni a csodában a boldogságban magadban…
Pakoláshoz, előbb elkell utazni?!
2013 szeptember 25. | Szerző: Gekko
Mikor kezdek pakolni…valóban ..nem csak úgy mint egyik nap, hogy a dobozokat összehánytam egy halomba ..teleraktam 2 dobozt könyvel és megálltam mert túl fájdalmas volt?!
Ez egy igazán kiváló kérdés. Mivel eredetileg úgy volt hogy a héten költözöm.. majd hétfőn kiderült, hogy áá mégseee…csak jövő héten, úgy érzem mit kell ittt sieeeetniiiiii kérem! Majd!
A vicc, hogy én nem ilyen vagyok. Amikor utazok, nyaralok, vagy az első két költözésemkor is.. . 1 héttel előtte min. össze volt pakolva, tudtam pontosan mit viszek, stb. Minden pipecen becsomizva, terv készítve, mi milyen dobozba kerül, külön a konyha, külön a háló, külön a nappaliba való cuccok. Egy szó mint száz, elvesztem a két világ között…valahol fél úton ragadtam. Leszálltam a vonatról egy ismeretlen állomáson. A kijelzőn nincs érkező vonat, nincs induló. Sötét és egy fény csík fut rajta. A kaller eltűnt amikor leszálltam, vagy le se szállt nem tudom. A képzeletbeli állomás nem áll másból mint egy 1 méter széles kb 20 méter hosszú beton csíkból, egy magasba nyúló oszlopból aminek a csúcsán egy széles kijelző lenne hivatott értesíteni a vonatra várakozókat arról, hogy mikor jön illetve indul a következő vonat. Nincs pénztár, váróterem, pad, semmi, csak egy sín van, körbe fák, bokrok..és köd, sűrű köd, csak az „állomás” területét látni rendesen, azt is a kijelző fényének köszönhetem. Nincs csomag nálam, semmi, csak én vagyok, egy fekete szövetkabátban magenta színű magasarkúban ..fura ..egyik sincs a gardróbomba. Várok..várok..magamra. Hogy megérkezzek a vonattal,meleg párás füsttel, fék csikorgatva, a dudát nyomva, megálljak kiintegessek a mozdonyból magamnak. Felszállnék, előre engedném a későbbi idős önmagam az első kocsiba, tovább mennék keresnék egy üres fülkét, beülnék ..lassan elindulnánk, kinéznék az ablakból, halkan elköszönnék az állomástól.
Pár perc múlva megjelenne kalauz én és elkérné a jegyem, ráfirkálná, hogy „most már mehet” megbillentené a kalapját, „viszlát”. Visszafordulnék az ablak felé és utaznék tovább…
Bár ilyen könnyen menne.
Oldal ajánlása emailben
X