Discharge the battery…

2013 szeptember 24. | Szerző: Gekko |

Sóhajtás. Térdemre csaptam és lendületből felálltam a kanapéról. A konyhában  sütő előtt feküdtek a dobozok, a földön. A fiókból elővettem egy ollót és oda léptem a kupachoz,. Átvágtam a dobozokat összetartó madzagot és a legfelső dobozt felemeltem. Széles ragasztóval összeragasztottam az alját. Hátam mögé dobtam. Jött a következő, ragaszt, vág, dob. Mire végeztem mind a 11-el a nappali-konyhát-hálót összekötő folyosó tele volt szét dobált dobozokkal. Elindult a könnyem, éreztem ahogy végig fut a csatornákon, majd megállt a szemem sarkánál, amikor meglátta a fényt megijedt…erősen koncentráltam hogy ki ne jöjjön. A szívembe markolt egy nagy levegő. Szúrni kezdett a hátam, a kezem remeget az olló kiesett a kezemből, térdre rogytam. Nem!!! – Üvöltöttem. – NEM!!! – ismét, éreztem, hogy az érzéseim küzdenek a testemmel. – Nem omolhatsz össze! Még nem! Értsd meg bazmeg. – fenyítettem magam, a testem, az érzéseim. Az egyik lábamra támaszkodva felnyomtam magam a földről, újra talpon voltam. A dobozokhoz léptem és egy nagyobbat magamhoz vettem, hónom alá csaptam és elindultam a nappaliba, félre rugdosva a többi dobozt. Ledobtam magam elé és elkezdtem a  könyveket beletenni. Először a nagyokat, aztán a kicsiket, minden milimétert meg akartam tölteni. A szex és new york könyvet akartam éppen levenni a polcról és belehajtogatni a dobozba, amikor egy kép hullot ki belőle. A képen én voltam a húgom és a bátyám. A húgom kb 4 hónapos lehetet én már 2 éves, karácsonyfa mellettünk, mi a kanapén ültünk. Félre hajítottam a képet…újra elindult a könnyem. Éreztem hogy ott van már megint. Dühömben félre dobtam a könyvet is és kimentem rágyújtani. Felnéztem az égre..nem kelelt volna..láttam a csillagokat..eszembe jutott. És végem volt…elterelte a figyelmem az emléke ..a könnyem megszökött. Évig futott a arccsontomon, az orrom mentén a számat súrolta, lefolyt az álamon és egy nagy csöppel földet ért. Hangosan koppant a teraszon, szinte hallottam ahogy tényleg földet ér, súlyos teherrel. Végem volt. Elkapott, nem engedett, megölelt, magához láncolt és most meg eltűnt, köddé vált. Miért?? Miért tette ezt velem?

A hatalom amit újonnan szereztem magam felett újra indította magát és elzárta a könnyem, felugrott, könnyem tócsájába taposott, elnyomta a cigit és bement a nappaliba. Testemet is vitte, hisz ő uralta, ő parancsolt neki. Lelkem a csukott terasz ajtóra tapadva sikítozott, hogy engedjem vissza. De nem tehettem. Feljebb tekertem a zenét, hogy ne halljam magamat. Tovább pakoltam a könyveket a dobozba. Amikor megtelt egy hoztam egy másikat, a művelet sor ugyan az volt, az eredménynek se szabadot eltérnie, tele kell raknom, nem szabad egy cm se kimaradnia, mert még véletlenül befurakszik egy könnycsepp, egy emlék a régi életemből.

A könyvek elpakolása után, leültem egy pillanatra, megszédültem, újra legyengült a hatalom, merült az aksim, rákellet töltenem. Kinyitottam egy üveg bort, megszagoltam a  dugót és hagytam, hogy az illata eltelítsen. Öntöttem egy pohárral, megfordultam és egy dobozt felkapva újra a nappaliban találtam magam. Jééé ez egy zsupszkulcs..mármint a bor. Az előbb még a konyhában voltam. Most meg a nappaliban, vagy egy kortytól berúgtam? Lehunytam a szemem és elképzeltem az utcát, a fákat, a kerítést, az ajtót, azt hogy lenyomom a kilincset és kinyitom az ajtót. Ahogy nyitom az ajtót a helységen átfut a fény, ő ott áll , kezében valami bütykölni valóval és felnézz. Egyenesen a szemembe. Nyitja a száját, de hang ja nem érkezik meg hozzám….sose fog. Tudom és megfordulok…kilépek az ajtón. Becsukom magam mögött. Tudom, hogy nem fog utánam jönni…még nem.

Visszatérek a jelenbe a valóságba..mocskos rideg valóságba. Pakolok tovább. Tudom, hogy végét járom, egyszer végleg leomlik a tűzfalam és visszaveszi a hatalmat ..az igazi ÉN.