P.S.
2013 szeptember 10. | Szerző: Gekko |
Annyira jó lenne egy olyan világ ahol elfér minden érzelmem. Ahol lenne egy olyan kar ami elkap ha megbotlok, irányt mutatna merre induljak a sötétben. Olyan gyorsan forogna, hogy beleszédülnék, A magasból lenyúló ágai, átszőnék ujjaim, felemelne az ég felé, fel lombjai közé. Holdja fényei, arcom simogatnák, lassan repítene az éjszakába. Ha fáznék, meleg nyári szelője átölelne, lassan visszaeresztene a földre. Muzsája, homlokon csókolna, elterelné gondolataimat, nem engedné, hogy féljek. Ott lenne segítene, álmaimat valóságra cserélni. Éjjeli fényeit minden nap nekem adná, elringatna, míg elpillednék, fülembe halk zenét dúdolna. Reggel morajló, hullámzó tengerében fürdetne, átölelne, olyan erősen, hogy szinte fáj, de mégis annyi erőt adna át vele, hogy örökké eltudnám viselni a szorítását. Elveszhetnék kékjében, mélyre úszhatnék, anélkül, hogy tudnám hol van a vége. Órákig utaztatna tájain, minden csodáját megmutatná, gazdag, mély feledhetetlen álomkép?! egyszer ott abban a világban ahol minden érzelmem elfér.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: