Vallomások..vagy mi…

2013 szeptember 10. | Szerző: Gekko

Számomra jelentős tollakból:

• Aznap az emberi kapcsolatokról elmélkedtem. Vannak olyanok, amelyek új távlatokat nyitnak meg; olyanok, melyeket megszoktunk és szeretünk; aztán, amik egy csomó kérdést vetnek fel. Vannak, amelyek váratlan fordulatot vesznek; és vannak, amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk. Sőt, olyanok is, amelyek visszahoznak. De mind közül a legizgalmasabb és legfontosabb az, amit saját magunkkal tartunk fenn.
• Létezik az, hogy egy érzés, egy ember, egy szerelem annyira elhatalmasodik a lélekben, hogy végérvényesen birtokba veszi? S aztán az ember többé soha nem tud mást szeretni? (…) Amikor az ember felébred az éjszaka közepén, és keresi a másikat. Amikor csörög a telefon, és az első gondolatunk az, hogy ő hív. Amikor az egész életünk helyén van, csak éppen nyomorultul hiányzik valaki. Amikor semminek nincs értelme, ha ő nincs velünk.
• Mi. Egy négyórás beszélgetés röpke 5 percnek tűnik, pár külön töltött nap több hétnek.
• Itt az ideje, hogy Einstein relativitáselméletét új módon értelmezzük, méghozzá az eszeveszett szerelem nevű tézissel kiegészítve.
• Az amazóniai őserdők mélyén él egy fa, ami csak egy másik fa köré képes nőni. Nem bír megélni e nélkül a fa nélkül, a támasza ez a fa. Lily, mi vagyunk ez a fa.
• Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

És egy saját vallomás magamnak, a világnak:

• Én már megöregedtem annyira, hogy ne csak fogjam valaki kezét, járjak valakivel, csókolozzak, szeretkezzek, utazzak, veszekedjek, kibéküljek, költözzek, megházasodjak, gyereket neveljek…Én ezt csak egy emberrel akarom. Nem kell több félre síklot vonat, csak meg akarok öregedni valakivel, akivel mindent, együtt átéljek, megéljek. Nem görcsösen, de ezt akarom. Őt akarom.

Egy nap…(szerkesztés alatt a 18:30 utáni rész)

2013 szeptember 7. | Szerző: Gekko

6:15…kipattanó szemek, égnek álló szivacs antennák, szédülés, hány óra van a telefonon kérdések, és amúgy? , milyen nap van?, dolgozni is  kell menni?, nyomja a fejem a párna, ami nem is párna hanem a már említett szivacsok.

6:45…cigi kávé nélkül..fúj..fúj de szeánsz része. Hideg van és fázom éss éssss kicsi vagyok még én ehhez érzések, nem akarok suliba menni, se felnőtteset játszani, nézni akarom a mesét.

6:55..nincs mese..vagy nem olyan amit szeretek. Frakkot és Süsüt akarom. Nem megy az átvitel. Lelkesedésem alább hagy, elvonszolom horror filmbe illő testem a fürdőbe.

6:56…meggondolom magam.

6:57…visszafekszem..de csak az ágy végébe, hogy nehogy visszaaludjak.

7:00..Sometimes I feel like throwing my hands up in the air, I know I can count on you ,Sometimes I feel like saying “Lord I just don’t care”, But you’ve got the love I need To see me through… Idájuig jutt a telefon ébresztője..rácsapok és átállítom a zenét..megfogom utálni ezta  számot ha sokszor kellt fel…meg akkor is ha nem kellt fel.

7:15 Már a zuhanyfelé közelítek..aztán rájövök, hogy a takaró és én nem férünk el együtt..és hát nagy esély van rá hogy vizes lesz..akkor meg mivel takarozom ha kijöttem a zuhany alól, megtörülköztem, felöltöztem és visszafeküdnék?! Komoly gondok ezek, jövök rá és elmosolyodom magamon…csacsi öreg lány.

7:45 Nem ébredtem el. Ez egyértelmű, mert kibontok egy hideg hell-t és rágyújtok megint. A szivacsok a fejemen, kezdenek lekonyolni, kiszedek egy-kettőt,oldalt a terasz visszatükrözödésben meglepően tapasztalom, hogy sikerült megint pumuklit csinálnom magamból. PEdig én igyekeztem, sőt…majdnem mind a 40 db a hajamba raktam úgy ahogy kell..mármint úgy hogy ne legyek egy Dobó Kata. Még ha az is akarok lenni..akkor is hasonlítsak inkább a magam fejére. Nem jött össze.

8:05 Felöltözve, csinibe riggyentve, magassarkúban lóra szállok vagyis Gottira. E.G. Halycon lemez a fülemben felcsendelül…süt a nap..de hideg van még..érzem az őszt, ahogy az első piros lámpánál, egy sárguló levélt küld nekem…elém esik le, rápillantok majd a lámpára…piros..sárga..zöld…indulás az új évszak felé.

8:45 Tecsó reggeli vásárláson túl, tolom a bicajt a kínai bót felé. Kikötöm a babakocsi lejárohoz, evvel is sztrájkolok. Körbe nézek, veszek egy harinnyát és távozom.

9:25 Jó reggeltek után bekapcsolom a notit, stílusosan Asus-t…figyelem ahogy az ikonok lassan átváltanak fehér lapokról mappákra, alkalmazásokra. Levelek melyek még nem sárgultak el, statisztika frissités, új tételek felvitele, ellenőrzés…vergődés az egész. De valahol hiányzott már.

11:56 Újabb tüdőmbe szét áramló nikotin adag után ismét írom ezt a “naplót”. Nem azért mert nincs munkám, van..de ma nem érdekel..jól esik leírni a mai napot..valamiért úgy érzem a mai napot, még ha nem is részletesen, de le kell írnom. CSepp a tengerben dúdolják bele a fülesbe. Gmail kukkantás: nincs fent. Miért lenne?…dolgozik.

13:19 Kaja meg volt..a tészta kergetőzik bennem..még nem dönött merre induljon..nem jó érzés..De vannak jó hírek is, még hozzá 5percen belül 2 is. 1. kaptam fizut és bár félhónapot dolgoztam, e úgy tűnik, több lesz mint amit megbeszéltünk…nem szólok..mert ha úgy vesszük ennyit kértem, ezek szerint meg is kaptam végül. 2. Ma is megnézhetjük a lakást és ha tetszik Dávidéknak lesz egy eszméletlen jó kecónk. Jó színek, jó elrendezés, nagy szobák, ablakok, jó közlekedés, sok bolt és szórakozóhely a közelben. Mekka és pont. Most már csak a 3. jó hírt kell megvárnom..mert velem mindig 3 jó vagy rossz, vagy valami történik. Mindig 3. Ez törvény szerű az életben. Ha látok egy 1 pókot, az nap vagy a héten még láttok 2-t. Ha egy helyen megsérülök, még a héten 2-szer megsérülök valahol. Találkozok egy régi ismerőssel, a héten még 2-vel összefutok valahol ahol nem is gondolnám. És még sorolhatnám a szitukat, eseményeket, de egy szónak is 3 a vége…3 az igazság. A ráadás is néha összejön:D

14:37 Még mindig itt…és már ásítozok is. Inni kéne valami pörgetőt…

15:06 Nincs pörgető..elromlott. Unalom? Az van dögivel. Mennyit adhatok? Kicsit, töblet maradhat? Persze, csak a másik fajtából is kérem ennyit hogy egyensúyban legyen a pénteki hangulatommal.

15:26 Meg van a 3. márra:D Amint már pár időpontal fejjebb is írtam…3 a Szilvi “igazság”. És tessék:D Ma egy hét után végre megint jó estém lesz. Mert jónak kell lennie legalább olyan jónak mint egy hete volt.

16:19 kezd kiürülni az iroda…mindenki lelép…hm. Most volt külker.oktatás. Semmi újjat nem tudtak mondani.

16:55 Totálisan mentális izgalmi állapot. Lakás miatt, a találkozó miatt, azért mert nem tudom mikor izgultam ennyire is izgulok. Mindenért. Fura és jó érzés egyben.

17:02 Látom a Fényt….jól eldugták előlem…de meg van. 1 hónapja nem láttam már…azt hittem fel se ismerem. De ma annyi minden történt, ami jó, hogy úgy érzem vége van. Bár kint őszbe vált a táj, besötétedik hamar, hideg lesz, sárgul-barnul minden, eltűnnek az élénk színek, helyüket a sötét, meleg árnyalatok veszik át. Talán ezért is lesz világosabb minden, eddig mindent elvakított a düh, a kétségeseséss élénk, éles húsba vágó üressége. Igen üres és félemetes volt ez az egy hónap. De ma az ősz elhozta a fényt és a tartalmat. Látom a végét…nem nem a végét, az elejét, mert minden ma kezdődik el. A kezemben a kulcs, a zár ott volt előttem eddig is, csak nem akartam beletalálni. Ma 18:45-kor berakom a kulcsot a zárba, az hogy elfordítom és belépek azon ajtón már nem az őszőn, a félelmeimen, a fényen, a sötétségen, a kétségbeesett kislányon múlik, hanem rajtam. Lehet ezért is öltöztem ma ki.

18:30 Ide értem várok és reménykedek, valahol azt érzem ez jó lesz.

19:15 Sétálunk az Oktogon felé és “veszekszünk”…nem kell nekik, nem tetszik stb.

22:00 Végem van, újra és újra. Minden mondatával kitép belőlem valamit. El akarok menni, de nem engedi. Nem tettekkel, szavakkal akar meggyőzni, nekem kevés ez. Neki is. Negatív. Tudtam, tudta mindenki tudta. Kibukik belőlem: Tudtam, hogy kamu.

23:00 Még mindig együtt. De hogy is? Miért is?

23:59 Összeomlás, harc, fájdalom. Kell, nem de kell, akarom, nem akarom, ne menj el, de megyek. Legyen vége? Ne legyen. Akkor? Nem tudom. Gyűlölöm ezt a szót. És most már őt is.

24:00 http://www.youtube.com/watch?v=m0CUqewqOE4

01:35 Összeomlok az Andrásin, újra és újra. A biciklin, a padon, a lámpánál. És tényleg ez a nagy változások napja volt. Összeomlás sírás nélkül. Hogyan tovább?? Előre és csakis előre. Mert én mindig megszerzem amit akarok. És nem Pont, hanem !!!!!!

Folyt.köv.

You and Me…

2013 szeptember 5. | Szerző: Gekko

Hát, talán azt is tisztázni kéne, hogy én ki vagyok. Olyan valaki, aki szerelmet akar, igaz szerelmet. Nevetséges, felemésztő, csodálatos szerelmet, amikor nem élhetsz a másik nélkül…(C.B)Amikor Carry ezt mondja Aleksandernek, komolyan gondolja, legalábbis hitelesnek éreztem először, másodszor, és tizensokadszor is. Most így érzek én is. Ezt akartam ma mondani én is a Mr.-nek. Nem csak azért mert a végén happy and lett, persze mással, de akkor is. Tisztázzuk végre én ki vagyok. Mert hogy ő ki már párszor elmondta, megértettem. De addig nem tudom teljesen tudomásul venni amíg ő sem hallgat meg engem. Velem már annyian játszottak, legalább, mint én másokkal. Igen ez oda vissza működik ez az élet rendje..vagy nem, de szerintem köze van hozzá. Azt kapsz amit adsz. pont.Ha én azt mondom visszahívlak akkor úgy is teszem, és sietek, mindent megteszek, hogy minél előbb alkalmam legyen rá.Amikor én azt mondom,  írom, felhívlak később, vagy akkor amikor neked jó, megteszem.Mindig betartom a szavam, lehet ez a baj…nem kéne? És akkor én se csalódnék ennyit? Magamból indulnék ki akkor is és nem várnám, hogy megcsörrenjen a telefon.Persze tudom ez a szituáció minden csak nem hétköznapi, egyszerű, normális. Pedig életemben először arra vágyom hogy egyszerű legyen és normális.Eddig mindig kerestem az izgalmakat, fordulatokat, megtekertem addig amíg csak lehetett..most viszont olyan dolgot találtam amit egyszerűen csak szeretném ha működne, mindenféle csűrés-csavarás-kavarás nélkül. Menne minden a maga útján. Kézfogás, csók, ölelkezés, szex, érzelmek kimutatása, szenvedély, lendület, találkozások, randik, beszélgetések, nagy kérdések, igenek, vallomások, romantika, összeköltözés…..órákig tudnám írni. De megint csak magamnak mondom, írom. Miért is?

 

A teraszon ülök, gépelek,  a lakásból Parov Stelar és Groove Armada (felváltva) muzsika szűrődik ki, felnézek az égre, már amit nem takar be a társasház erkélyeinek szelleme, és csalódottan nézek vissza körömlakkos, száradó körmeimre. Nyugtázom, hogy megint szép lett és imádom a lila-pink mindenen árnyalatát. Csalódásom messzire repíti gondolataim..km mérhető és a Balatonhoz visz vissza, fel a hegyre, egy táborba, egy útra ahol a kanyarognak a porszemek, fel egy szobához. Kinyílik az ajtó és ott fekszem újra a csillagok alatt. Látom újra őket, olyan sok van belőlük és olyan fényesek, némelyik rám kacsint, elmosolyodik és ragyog tovább. Egy keresni kezdi az enyém, ujjhegyével megérint, majd átfontja kézfejem, felemeli egy szájhoz, ahol csókot lehel rá, majd lassan vissza, fel se fogom, hogy hova. Érzem, hallom, ahogy a kézhez tartozó test lélegzik, a balatoni csendben még a szívverését is hallom, mint ha kedvenc zenémet hallanám. Elmosolyodok, de tekintetem nem tudom elvenni a csillagokról. Megbabonázva nézzem őket, arra várok, hogy egyszercsak felemeljenek és magukkal vigyenek. A  szív-kéz-test életre kell, mesélni kezdi gyermeki vágyait a csillag vizsgálóról amit szeretett volna, és arról, hogy egyszer megakarja nézni őket közelről is.A story amit most röviden vázoltam nagyban kapcsolódik az elején említett Mr.-hez. És ahhoz amit most érzek…hangos kacaj hagyja el a testemet..mi van? Kérdezem magamtól?Ezt te se gondolod komolyan, szólal meg a szívem, hosszú hallgatás után. Felpattanok, majdnem leverem a laptopot az asztalról, vissza válaszolnék, nyitom is a szám, aztán rájövök, ha most kimondom hangosan akkor tényleg bediliztem. A szívemmel beszélgetek? Röhej.Vagy még se? Rágyújtok. Mélyen beleszívok a cigibe, hogy beleszédüljek, és visszaülök a székre, rendezem a kis káoszom. Újra nyitom a szám, de inkább egy újabb slukkal nyomom el kitörni akaró válaszom. A szívem kifeszíti a szám és beszélni kezdek, magamhoz, a szívemhez.

– Most mit röhögsz bazmeg. Szerinted vicces?

– Igen az. Mert még azt se tudod mit érzel.

– Miért te igen.

– Ez úgy nem volt komoly kérdés?

– DE. Eddig meg se szóltaltál, sőt, előre engedted a megrészegült eszem és hagytad hogy vezessen. Most nézd meg mit csinált? Olyan dolgokat hozott ki belőlem, úgy elkúrt mindent, hogy ha egyikkőtökre se hallgatnék akkor se biztos, hogy vissza tudnám csinálni.Sose voltam ilyen amilyen most, és ezt most simán megint ráakarjátok kenni arra, hogy szakítottál, költözni készülsz, anyád megint megint iszik, a bátyád le se szar és ettől depis vagy, és még sorolhatnám. De nem. Elég volt, hogy kifogásokat keresek. Vagy kerestek. Az agyam megint úgy add tanácsot mintha egy projeckt lenne csak az egész. Rámenős, idegesítő, törtető, azonnal de mindent akar. Te aki meg az érzelmeimet irányítaná és talán helyes döntést hozna, le szarod. Csak hárítasz, hogy úgy se érzel semmit, minek szólj bele…-folytatnám tovább, már könnyezek, magammal veszekszek.vicc.

– Nyugodj már meg, megint az eszed beszél..észre se veszed, hogy átveszi a hatalmat. Én eddig is itt voltam. Te kapcsoltál ki. Mert félsz, bazdmeg. Megint rettegsz ahelyett, hogy hallgatnál rám és elfogadnád, hogy érezned kell valamit. Már ha tudnál érezni…- kuncog a kis szemét szívem.

– Mit akarsz? Mond meg mit akarsz?

– Az eszeddel nem tárgyalok.

– Én vagyok nem az eszem.

– Aha.

– Jó akkor mi legyen? Mit tegyek mond meg.

– Hallgass rám. Érez. Eddig nem éreztél iránta semmit. És ezt komolyan mondom. Mert az az érzelem amit kellene érezned, bennem dobog, nem a füledben lüktet. Első dolgod az, hogy vársz. Türelmesen. Várd meg őt. Utol fog érni, csak idő kell neki és neked is, hogy újra megtanuljatok szeretni. És az kérlek, hallgass rám!!!!

Bólogatok, bólogatok, közben a cigi az ujjamra ég. Elnyomom, arcomba temetem a kezem, és engedem hogy átvegye az irányítást. Az agyam ásít egyet, és elindul a sötétbe, majd mikor már majdnem eltűnne, visszanéz és annyit mond: – Előbb kellet volna.. remélem még nem késő.

 

 

 

 

Mindennap fel kell kellni!!!

2013 szeptember 4. | Szerző: Gekko

Még ha nem is akarsz…akkor is. -közölte velem a pc-m.

És milyen igaza volt…amikor nem várnád..sőt igazából abszolút nem akarod..és csak azért mész mert nem akarod a legjobb barátod egyedül hagyni…kézen fog és megperdít, vezet, megérint, belehajol a hajadba, beléd akad, magával ránt egy új régi érzés. Életem egyik legeslegszürreálisabb estéje volt.

Tudtam, hogy majd, egyszer, megfogok tanulni táncolni. Voltam órákon, tanultam a barátaimtól pár lépést, magamtól is próbálkoztam. Terv még mindig, hogy lejárok rendesen órákat venni, legalább egy tanfolyamot végig csinálok. Végül aznap este rá kellet jönnöm, hogy táncolni nem tanártól fogok megtanulni…az élet fog elém fog nyújtani egy kezet ami megragad és úgy megtáncoltat, hogy a cipőm talpa is leválik. És így is lett..

Azóta boldog vagyok..mondanám ha így lenne..végül is az vagyok..csak nem úgy ahogy a nagy könyvben megvagyon azon írva. Mindenesetre jó úton haladok. Érdemes volt aznap felkelni. Megint igaza volt a pc-nek.