A lélek darabkáinak mennybemenetele…
2013 december 8. | Szerző: Gekko |
Hányszor és hány helyen hal meg az ember? Apró kis halálaim színhelyei folyamatos körfogásban váltakozva, elém-elém sodorják a kérdést. Mikor nem kell újra és újra születnem? Haltam már meg a fürdőben, konyhában, az ágyamban, az a bejárati ajtónak dőlve, az Andrássyn, a ligetben, wc-ben, minap vasalás közben. Lépet már a sötétség a szőnyegre borulva, zokogásban kitörve, álmomból felriadva, kertben a padon sírva. Ez az év a halálról illetve a közelségéről szólt. Nem a szokványos értelemben értet halálok ezek, amikor az ember végleg itt hagyja a „fényt”, szerettei megtudják és feketébe borul az nap sok ember számára. Ezek a picike, néha nagyobbacska kis halálok, az érzelmi halálaim. A lelkem egy darabkája válik semmivé. Annyiszor történt meg ebben az évben ez hogy már azt hinném nincs is több és ennyi nem fog újra eljönni pedig van, mert mégis van olyan nap amikor megint megtörténik. Eljön egy újabb részemért. Ahogy ma is. Érzem, hogy közeledik. Lépteit nem veri vissza a padló, lélegzete halvány selymes, édes illatával kerít hatalmába. Árnyékát elnyeli a sötét. Síri hangját, csendes fülbe mászó dallamokkal fedi el, hogy azt higgyem minden rendben. Nem szabad egyedül maradnom ez a titok?! Akkor támad, hátulról, a sötétből kilépve, ha vége a napnak és egyedül maradok. Amikor valaki keservesen felsír egyik pillanatról a másikra, olyan hangot, érzelmet kiadva magából, olyan keserves ijesztő reszketésben mutatja meg a benne rejlő érzelmi hullámot…hogy szinte hasonlít egy újszülött csecsemő első lélegzetvételére. Mert ez az is…bár lehet 6 éves, lehet 13, 18,21,25..vagy alig múlt pár órája 26..de lehet 35 is..nem a a kor a döntő. Az élet szituáció ami miatt így reagál valaki… Egy újabb élet..mert mint már előbbiekben írtam..mindennap meglehet kicsit halni..és evvel együtt újra is születni. Egy ilyen sírás az élet egy következő fejezetét jelenti, amikor úgy döntesz, levegőt veszel magadhoz..de ehhez az kell hogy kicsit újra újszülött legyél..még ha pár percre is zokogj úgy ahogy csak akkor lehet amikor már mindennek vége..legalábbis az első, második..tizenharmadik fejezetnek az életedben, amikor új lapot nyitsz és egy újabb részét engeded el a lelkednek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: