DE!

2013 december 16. | Szerző: Gekko

Sokszor volt már, hogy mindenki más fontosabb volt, sőt mondhatni.. túl sokszor és rá kellet jönnöm az elmúlt hét után, miután naponta omlottam össze s égtem el és születtem újjá mint a  Főnix madár,… hogy elég volt. Nincs több tollam amit kitudnék tépni és odaadni azoknak akiknek éppen szükségük van rá.

Simán könny, hangos szó nélkül eltudjam fogadni a fájdalmat amit éppen kapok valakitől.. mesterien ment. túl jól csináltam. Túl jól hazudtam  a külvilágnak és a legjobban magamnak. Mindent elviseltem. Szó szerint mindent. Amíg fizikai jelei nem voltak, nem is gondoltam, hogy sok lesz ez..most már csapj az asztalra és mond meg mit gondolsz, érzel. Szombaton volt az első jel. Kiléptem a szoba ajtaján és elszédültem. Nem keltem fel gyorsan. Még ültem is kicsit az ágy szélén és gondolkodtam, hogy tényleg fel kelljek?! Lassan álltam fel, vonszoltam magam kicsit. Majd az ajtóban sötét lett. Neki dőltem a ajtófélfának, becsuktam a szemem és számoltam. 1,2,3,4,5..itt hagytam abba éreztem hogy újra van vér a fejemben. Kinyithatom a  szemem. Jobban voltam.

Ez azóta mindennapos reggeli program. 3 napja..de mindennap megtörténik.

A hétvége jól telt, kicsit elfelejtettem, hogy megint „átvertek”. Anyuéknél szülinapozás, karácsony egyeztetés,nosztalgiázás a panel rengetegben,  főzőcskézés, karácsonyra vásárlás, este baráti csevegés, utána séta az Andrássyn, Hősökön gyertya gyújtás, aztán megint séta haza. Bár mire hazaértem már úgy éreztem térdig lejártam a  lábam. De jól esett. Nem fáztam, egy kicsit sem..ez fura volt.

Vasárnap ismét szédülés, kávé, reggeli, indulás. Hova is? Ja hogy a blahán jövök rá, h nincs nálam kulcs. Jó vissza haza, ismét elindulás, közben kitaláltam, hogy benézek a bizsusomhoz, hátha látok valamit anyunak. Megnéztem a fákat is a blahán mennyiért vesztegetik. Nem drága, lehet itt veszek. 7-s ellenőrök nélkül, jee. Benyitok a lakásba…kitárom az ablakokat, szellőzzünk. majdnem 3 órámba telt mire kitakarítottam mindent. Tényleg mindent. nem csak gyors porszívózás, felmosás, portörlés. Mindent! Fürdőt, konyhát, stb. Jól eset. Kurva jó volt. 2 mosás is beraktam, lepedők, plédek, ágynemű. Mire lejárt az utolsó is végeztem. Hihetetlenül jó érzés volt. Még egy utolsó körbe nézés, minden a helyén…király, köszönöm  az Sz&Sz Kht.-nek a közreműködést jelszóval elindultam haza. Kajáltam otthon, fürödtem, majd tv-zés. Este elakartam menni a bazilikához, de ezt elnapoltam végül. Pihentem,filmezés, vasalás. Pon’ jó volt!

DE!

Rájöttem, hogy több kell ebből. Ami azt jelenti, hogy a héten még mindenkié vagyok. Lehet kihasználni. Aztán  ennyi volt.

24-én 00:01-perctől nem vagyok elérhető 31-én 00.01-ig Végeztem. Én jövök.

 

P.S. Teréz anyu nyugdíjba megy.

A lélek darabkáinak mennybemenetele…

2013 december 8. | Szerző: Gekko

Hányszor és hány helyen hal meg az ember? Apró kis halálaim színhelyei folyamatos körfogásban váltakozva, elém-elém sodorják a kérdést.

Mikor nem kell újra és  újra születnem?

Haltam már meg a fürdőben, konyhában, az ágyamban, az a bejárati ajtónak dőlve, az Andrássyn, a ligetben, wc-ben, minap vasalás közben.

Lépet már a sötétség a szőnyegre borulva, zokogásban kitörve, álmomból felriadva, kertben a padon sírva. Ez az év a halálról illetve a közelségéről szólt. Nem a szokványos értelemben értet halálok ezek, amikor az ember végleg itt hagyja a „fényt”, szerettei megtudják és feketébe borul az nap sok ember számára.

Ezek a picike, néha nagyobbacska kis halálok, az érzelmi halálaim. A lelkem egy darabkája válik semmivé. Annyiszor történt meg ebben az évben ez hogy már azt hinném nincs is több és ennyi nem fog újra eljönni pedig van, mert mégis van olyan nap amikor megint megtörténik. Eljön egy újabb részemért.

Ahogy ma is. Érzem, hogy közeledik. Lépteit nem veri vissza a padló, lélegzete halvány selymes, édes illatával kerít hatalmába. Árnyékát elnyeli a sötét.

Síri hangját, csendes fülbe mászó dallamokkal fedi el, hogy azt higgyem minden rendben. Nem szabad egyedül maradnom ez a titok?! Akkor támad, hátulról, a sötétből kilépve, ha vége a napnak és egyedül maradok.

 

Amikor valaki keservesen felsír egyik pillanatról a másikra, olyan hangot, érzelmet kiadva magából, olyan keserves ijesztő reszketésben  mutatja meg a benne rejlő érzelmi hullámot…hogy szinte hasonlít egy újszülött csecsemő első lélegzetvételére.

Mert ez az is…bár lehet 6 éves, lehet 13, 18,21,25..vagy alig múlt pár órája 26..de lehet 35 is..nem a a kor a döntő. Az élet szituáció ami miatt így reagál valaki…

Egy újabb élet..mert mint már előbbiekben írtam..mindennap meglehet kicsit halni..és evvel együtt újra is születni.

Egy ilyen sírás az élet egy következő fejezetét jelenti, amikor úgy döntesz, levegőt veszel magadhoz..de ehhez az kell hogy kicsit újra újszülött legyél..még ha pár percre is zokogj úgy ahogy csak akkor lehet amikor már mindennek vége..legalábbis az első, második..tizenharmadik fejezetnek az életedben, amikor új lapot nyitsz és egy újabb részét engeded el a lelkednek.

Újra és újra élni…napról napra…

2013 december 4. | Szerző: Gekko

Bár újra és újra élhetném azt az estét..Mindennap. Minden percét. Vajon mit változtatnék? Semmit. 

Maximum annyit, hogy figyelek rá az első perctől…akkor az nap nem tettem. Csak egy volt a sok ismeretlen arc között. Két embert ismertem a társaságból a barátnőmön kívül. Nem figyeltem másra, csak hogy vele mi van, jól van, nem omlik össze? Jól lesz ha felmegy a lépcsőn az erkélyre? REndben lesz? Nem kéne utána menni..hát igen és akkor jöttek oda az első eper pálinkával. Nem ittam meg csak belenyaltam..hát igen még azóta sem szeretem a pálinka csodát. Aztán jött a pezsgő, bor, vegyesen. a pezsgőt az egyik srác hozta valami importáló cégnél dolgozik és most hozzák be az országba a pezsit és meglepetésként hozott egy édeset meg egy szárazat és egy rosét. Nem volt rossz, de a kedvencem se lesz, ha meglátom a  boltban nem fogom megvenni. Ő közben riposztolt, angolol magyarul mindenkinek töltött, ivott mindenkivel, invitálta a kaját a szánkba. Barátnőm közben elmerült és én csak reménykedtem, hogy tényleg jól van, nem csak mondja. Aztán..sötétedet..de még világos volt annyira hogy tisztán lássam a lemenő nap fényében a szemét amint beleég az enyémbe és felkér táncolni..

Mindenki letében van olyan nap amit szívesen kitörölne..sőt még azt megelőző és követő napokat is. És van olyan amit akár élete végéig újra és újra tudna élni. Valakinek több is van. Mindig más éppen az aktuális események miatt..talán…talán van ilyen. Nekem még nem volt. Egy napot se tudok eddig kiemelni úgy, hogy igen ezt mindennap újra és újra életem végig tudnám újra élni. Addig a reggelig, amikor szinte még a táncrészegségben felébredtem, elmentem a sarokra a muffin hozzávalókhoz. Az az a nap amit újra és újra tudnék élni. Életem első napja.