Utolsó szavak hozzá(d)..
2013 október 18. | Szerző: Gekko |
Ki nem mondott panasz,
átkozott legyen a makacs.
Kiégett szívek, befagyott tavak,
torkon ragadt szavak.
Mióta elment szótlan,
a hangomat is vitte a modortalan….
Torkomon akadtak az érzelmek,
szétvágták élükkel, belülről, égetnek.
Elástam mélyre az emléket,
minden vele égett.
Nem fáj, mintha csak álom lett volna,
egy pillanatnyi időhúzás,
két kéz közé fogva.
Egy pillangót engedtem szabadon,
ami után futok, szaladok,
át..minden szavadon.
Milyen buta kislány…
azt hiszi életre kell amit egy papírra pingált?!
Felnézni az égre mindennap,
látni az amit ő lát..mindennap.
Jobban fáj mint a gombóc a torkomban,
égetőbb mint gondoltam.
A testem éli át a lelkemet mentve
, a szívemet is megmentve,
a szorítást amit itt hagytál,
ami másra nem jellemző csak rád.
By. Ő
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: