http://www.youtube.com/watch?v=Lw–89FqrM4
“Én egykor feküdtem le, és még fél háromkor sem jött álom a szememre.
Nem maradtak már szavak… mindent elmondtunk. Miután szeretkeztünk, tudtam, hogy vége. Szerettem én valaha is õszintén Biget, vagy csak a gyötrelem ejtett rabul? Az a rendkívüli fájdalom, hogy veszettül vágyom valakire, aki abszolút elérhetetlen?
– Hé! Te meg mit csinálsz ott?
– Menj Párizsba! Nem megyek veled. Ne játsszuk meg azt, ami nincs. Semmi baj.
-Bújj már ide!
Oda akartam bújni hozzá, de úgy éreztem, mintha a székhez kötöztek volna, volt valami, ami visszatartott, tudván, hogy túl messzire mentem, és elértem a végsõ határt…
Ezzel a lendülettel elszakítottam magam Bigtõl… Szabad lettem… de nem volt benne semmi lélekemelõ….”