http://www.youtube.com/watch?v=HCv1lWRRP6o
Keresem..keresem.
de nem lelem.
Ott volt előttem,
mégis keresztúl lőttem.
Nyílam szíven találta,
összerogyott, belátta.
Életét megnehezíttem,
erre se hederítettem.
Vállaltam a kockázatot,
mindent kézhezkapott.
Min csodálkozok?
Azon hogy nem csodálkozom.
Tudtam, hogy mi lesz vége,
ajkamon még mindig ott a vére.
Magamba akartam szívni,
de ő eltolt, nem tud bízni.
Sírnék, de elfogyott,
mint egy játék elromlott.
Elsötétült az ég,
csend és kék.
Ennyire emlékszem,
vajon te emlékszel?
Az első dalra?
Arra a pillantra?
A pontra amikor nem fogtad magad vissza?
Pedig tudtad mennyire van tiltva.
Mégis hozzám értél,
elragadtál, nem engedtél vissza.
Ránk csuktad az ajtót,
a múlt ajtaját.
Többé nem engedtél ki rajta,
majd egy egyik napról a másikra kiléptél rajta.
Rám csuktad, egyedül hagyva,
magányomba fagyva.
Belém mar csönd, újra,
égeti számat a hiánya, újra és újra,
Csókod hiánya.
A semmiben felcsendül,
az első remény hangja,
de csak a lelkem vészharangja.
Visszaülök a sötétbe,
a koromsötétbe.
Várok, hogy kinyisd az ajtót,
és átölelj újra és úja.